Kicsit bánom hogy nem kezdtem el hamarabb írni. Igazából jó lett volna már akkor mikor bekövetkezett a meterológiai tavasz vagy valami ehhez hasonló dolog, de azért leginkább még is elsején. több hónap fázás,didergés és szenvedés után végre megkaphatja az ember (igen leginkább rólam van szó, mivel én írom ez mind az én véleményem szóval csitt)

A tavasz az egyik kedvenc hónapom. Mert kezd éledni a természet, a fák elkezdenek zöldellni a virágok illatozni újra megjelennek a bogarak a zöld-ség és egyéb. Végre járkálhatok pulóverben és  az ember lelke is mintha felszabadulna. Valami kusza könnyedség ereszkedik rám ami optimistábbá tesz és innentől kevesebb a rosszkedvem vagy a dolgokhoz való rossz irányultságom.
A kedvenc hónapom… május.. de igazából Hyde-on kívül semmi kedvencem nincs ami best of. Sem nem hónap sem nem más. Nemtudom miért nemtudok egynél megmaradni.. szín összes.. süti nincs kedvenc… úgy mint barátok közül is már régóta nincs kedvencem. Akarom mondani legjobb, de hát nemsok e kettő közti különbség ha egyáltalán van. Ez a kedvenc évszakom is mert színesebb és illatosabb mint a nyár, és kevésbé meleg, pont jó, bár lehet ez csak afféle „optikai csalódás” mint mondjuk a vízszintes függőleges csíkok egy ruhán, mert a hideg tél után jo az enyhülés.
Néha mikor eszembejut eltűnődök azon hogy miért pont ilyenkor van ez a nagy érzelmi hepe-hupa vagy épp sok kiugrás az embereknél de ezt is a hirtelen hideg utáni színek illatok „élet” megjelenésének mondanám. Bennem is egész tavasszal az a furcsa de jó érzés tombol mint ami hasonlatos a szerelemhez is, de szerencsére nem olyan kínzó féle. Kicsit savanyú, kicsit olyan lélek és szívfacsaró de mégis kikényszeríti azt a jóleső sóhajt az emberből és szorongat hogy egyszerűen törjek ki a négy fal közül, ki a zöldbe ahol ezeket a jó tavasz, finom és virágillatokat viszi a szél. Ez persze kicsit a tanulás kárára megy bár talán működik a dísztó, tér, park és ehhez hasonló helyeken való tanulás is.
Furcsa ez a relatív idő is… kinézek az erkélyen és látom a kopasz majdnem hogy havas fákat a csípős hideg meg visszakerget a szobába és azt gondolom bárcsak tavaszodna már… csak rügyeznek a fák lássam már hogy valami színt is csempész az időjárás ebbe a szürke városba és tájba és semmi, aztán érezni az első alig észrevehető meleget és most hogy kinézek már minden színes és zöld? Mi? Hogy? Mikor? És miért nem vettem észre?? Mire észbe kapok már a kedvenc fehér és rózsaszín japán cseresznyéhez hasonló fák is bevirágolnak és érezni azt a semmihez sem hasonlítható finom, édes illatot.  A legjobb az egész évben (a nyári szünetek, tábor és strandok kivételével, de sorolhatnék őszintén még számtalan nagyon jó eseményt de azért mégis az egyik legjobb).
Nemsokára jön az idő hogy sűrűn hullani is kezdenek a szirmok. Ez egy érdekes dolog, mert mikor sétálok és az illat mellett körülöttem a szirmok is repkednek az valami hihetetlenül álomszerű és fantasztikus érzés. Mintha az ember egy pillanatra nem is itt lenne, mintha nem is a szörnyűségekre és saját magunk gondjára és bajára kéne koncentrálnunk hanem csak pár pillanatra kiesve a valóságból és mindenből minden szép lenne.
Hát még nem jött el ez az időszak, de van egy olyan érzésem hogy ha eljön is ugyanúgy megfog lepni mint az hogy hirtelen mennyire megszínesedett minden körülöttem. Vajon mindig lefogunk maradni az ilyen dolgokról?

Ajánlom hasonló hangulatra:
Enya – Evening Falls (és majdhogynem Enya összes vagy LOTR soundtrack és sokféle soundtrack főleg fantasy-szerű filmekből)

Hevia, Era, Ír zenék vagy valami hasonló…

Hangulat mostanság: jó kérdés… talán a Hold miatt talán mert a kör alján vagyok vagy kezdek lenni ilyen harapós…de ez csalóka hisz összetéveszthető a rosszul kezelt szeretethiánnyal is… végül is mindenkiben tombol állandóan…