a href="http://ryury.freeblog.hu/archives/2009/09/15/Osz/" rel="bookmark">Ősz
2009. szept. 15. 2009. szept. 15. 18:56
Eljött az ősz és valahogy számomra is elhozta azt a furcsa melankólikus érzést amit nemtudok hova tenni. Talán kezdek feladni sok mindent az életben, legalábbis jelenlegi helyzetemben. Mindig aztmondom kitartok meg miegymás de ez a hullámhegy hullámvölgy kezd széttépázni belülről. Nemtudom még meddig bírom jó lenne valami bizonyosság vagy valami konkrét ami kibillentene ebből és azt mondanám oké most már rendíthetetlen vagyok és kitartok mert tudom hogy ősz után lesz még egyszer tavasz...és a tavasz olyan szép hogy az embert nem zavarja hogy milyen távol van, hogy közben milyen szeszélyes idők vannak és mi jön közbe. Kitart mert tudja hogy eljön és akkor nagyon jó lesz és érdemes várni. És ősz és tél alatt is érdemes kitartani mert a szeles idő és hideg napok is adhatnak boldogságot, lehet hogy távoli és nem ugyanaz mint tavasszal és nyáron de a boldogság boldogság. Angel, asszem te megérted miről beszélek ... :)
És közben annyi minden kavar be, úgy szétcsavarodok hogy már alapigazságokra is nehezen jövök rá.. legszívesebben kiüvölteném valaki segítsen valaki legyen "mellettem", de hülyeség tudom. De jólenne ha tényleg nem nekem lenne igazam.
×××
Ma a poloskák úgy érzem hadjáratot indítottak ellenem...oké h szép innen a kilátás, nyugszik le a nap meg tökjó idő volt. Melegem volt egész nap szinte, kivétel reggel, amikor megfagyok... de akkor is örülnék ha békén hagynának. Ma bűntudatom volt amiért megfullasztottam egyet zsíroldóval de hirtelen nemtudtam mást kitalálni...bár utána úgy felhúztak hogy amit szétütöttem és leütöttem egy lapáttal már nuku bűntudatot sem ébresztettek bennem. Gomen Riell, néha kegyetlen vagyok :P
Próbálom mindenfélével elterelni a gondolataimat a bennem lévő kuszaságról.. holnap talán úszás... csütörtökön grafika...a hétvége talán hoz valami jót... de..remélem van akkora szerencsém.
Talán járni fogok kórusba és újságíróira... fő az elfoglaltság gyártása...minél kevesebbet gondolkodok annál jobb nekem és a körülöttem lévő embereknek.
×××
A minap kissé túllőttem a célon bulizásilag... de nembaj tanultam belőle mint fizikálisan mind lelkileg és érzelmileg. Az élet tud fájni, de a fájdalomtól erősödik az ember. A kudarcokra szükség van a fejlődéshez és tapasztaláshoz, néha meg kell szégyenülni, néha meg kell alázkodni, néha ki kell vetkőznünk önmagunkból, maszkot felhúzni, azt tenni amit nem akarunk,utálni, gyűlölni, szenvedni és újra és újra megbukni hogy legyen valami apró jó hogy aztán megint elveszítsük. De kitudja talán egyszer tovább fog tartani jóóó sokáig. Mikor már az ember megtanulja értékelni azt ami az útjába került, az aprót, a nem vártat, mert tökéletes nincs. Talán nem is lenne jó ha tökéletes dolgaink lennének. De azért hagyjuk a kevésbé aprót ha nem vagyunk tőle boldogok, de amitől már igen akkor arra vigyázzunk még akkor is ha más szemében csak egy ütött kopott kavics...az nekünk még lehet egy kincs.
×××
Néha kell nem gondolkodni is de sosem szabad teljesen abba hagyni. Ezt szombat este tapasztaltam meg és másnap...
De néha jó kevesebbet gondolkodni mert hiába akkor fejlődik és tanul az ember ha gondolkodik néha több baja származik belőle ezért mint mindennel ezzel is mértéket kell tartani.
Próbálok nem gondolni, átélni a zenét, átélni a napot, a perceket, átélni a nap még maradék melegét, a még zöldes fákat, a még kék eget, a még ittlévő madarakat, a néha percnyi megadatott békességet és nyugalmat.
×××
Szerintem mindenkinek kéne vezetnie egy blogot még ha nem interneten is hát otthon egy eldugott txtbe, könyvbe, füzetbe, jól eldugva vagy nem félve a kíváncsi szemektől az asztalon hagyva.
Egyrészt mert hasznos kiírni magunkból a fáradt dolgokat, vagy amik mozgatnak minket. Szemetes rulz. Vagy csak kipakolni kicsit és megnyugodni, lepihenni.
Az embernek nem is kéne nagyon félnie attól ami benne zajlik, sokszor nem is hinnénk hogy a körünkben lévőknek sokszor nagyobb bajaik is vannak mint nekünk. Másnak is ugyanoylan rossz, másnak is vannak fájdalmai, rossz napjai, mást is ugyanugy megvisel a sok sorbanállás, egy rossz beszélgetés, a sietség, a hétfő reggelek és ált a suliba/melóba való felkelés és menetel, az esős napok, a tél borús latyakos része, ha más morcosabb mint mi, ha nem ebszélnek velünk, ha csalódunk másokban, ha elhanyagolnak minket, ha nem érezzük ugyanazt a másiktól amit mi, ha nem foglalkoznak velünk a barátok, ha szombat reggel elmennénk de nem hívtak sehova, ha nemsikerül valami, ha ballábbal kelünk fel, ha baj van a családdal, a barátokkal, a szerelemmel vagy ugy mindennel egyszerre. Sokmindennel nem lephetjük meg a többi embert hisz többnyire hasonló utakon járunk...és ha mégis nemhinném hogy az ne lenne olyan bocsánatos bűn amiről nem lehetne tudni. Sőt, aki nem fogadja el a tényeket azt nem érdemes közel engedni magunkhoz sem és ezzel máris egy plusz fáradtságtól kíméljük meg magunkat. Titkolózás. Fájdalom. Várakozás. Sajnálat. Talán jótevés. Előbb utóbb belefárad vagy kikészül tőle az ember... ésszerűbb az Őszinteség. Bizalom. Remény.
írta: Ryury
