2010. aug. 10. 2010. aug. 10. 22:45

" Az éles, szúró fájdalom hirtelen hasított belé. Az adrenalin próbált az egekig szökni testében, de már így sem tompíthatott rajta, csak lelassította a világot, hogy elméje próbálja összegyűjteni a történések apró üvegcserepeit. Teste, csak a bordái közé nyilalló fájdalmat érzékelte, teljesen leblokkolva ahhoz is hogy rájöjjön pontosan mi is történik. Egy fájdalmas nyögés bugyborékolt elő ajkai közül fémes, nedves ízt hagyva maga után.

A fájdalom túl nagy volt ahhoz, hogy sikíthasson s már tudta képtelen is lenne rá. Agya még felfogta a körülötte lévő sikátor csendjét, s mintha egy pillanatra kitágult volna a világ, élesen látta az előtte lévő fal üvegajtaján tükröződő képét, a mögötte álló sötét alakot és a szívéből kimeredő pengét amely sötét, feketének tőnő vére alatt ezüstösen csillogott, visszaverve a sápadt telihold sugarait.

Egy fojtott nyögés, csak utána jön rá hogy ő adta ki a hangot, pedig olybá tűnt mintha álmodná, mintha egy idegen hangja lett volna. A penge sercegő, jellegzetes hanggal tűnt el belőle elcsúszva csontjai mellett, kiszakítva magával húsának egy darabját. A támadó eltűnt mintha ott sem lett volna, a talajjal együtt lábai alól, de a földre érkezés cseppet sem volt fájdalmas, pedig annak kellett volna lennie, lehet az is volt, de a sokk áldásos hatása jobb társnak bizonyult mint az adrenalin.

A világ eltorzult képe jelent meg előtte, a beton éles vonala és kavicsdarabkái, az esőáztatta tócsák és saját egyre kibuggyanó vére, mely megállíthatatlan patakként hagyta el rútul elárult testét új jövőt keresve."

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: Ryury